ASD-betegeink családjaitól.
Hatévesen a fiunknak talán tíz szava volt, a legtöbb érthetetlen. Néhány hónappal a program után elkezdte a szavakat rövid mondatokká fűzni. A logopédusa azt mondta, ez több előrelépés, mint amennyit az egész előző évben látott. Most kommunikál, és számunkra ez a lényeg.
Most már ránk néz, amikor beszélünk hozzá. Hagyja, hogy megöleljük. Vacsoránál kipróbált egy új ételt anélkül, hogy kiborult volna. Három hónap után a lányunk nyugodtabb és jelenlévőbb, és az otthoni foglalkozásterapeutája megerősítette, hogy az érzékszervi érzékenység érezhetően enyhült.
A fiunk ötéves. Nem tudott ceruzát fogni vagy kockát rakni. A kezelés után a mozgáskontrollja láthatóan javult — most rajzol, és stabilabban áll. A római gyermekorvosa azt mondta, a fejlődés körülbelül nyolc hónapnyi szokásos előrehaladást ér.
A fiunk hétéves és nonverbális, és alacsony elvárásokkal érkeztünk. Néhány héten belül elkezdett a kívánt dolgokra mutatni, majd szándékosan hangokat adni. Az alvása abból, hogy éjszakánként öt-hatszor felébredt, egyszer-kétszerre csökkent, és az iskola szerint nyugodtabb és jobban bevonható. Egy nonverbális gyermeknél ezek óriási változások.
Nyolcéves korára a lányunk fejlődése megtorpant. Az ABA-, a beszéd- és a foglalkozásterapeuták csodálatosak voltak, de azt mondták, elérték a plafont. A program után ez a plafon elmozdult. Most kétlépéses utasításokat követ, és végigült egy egész családi vacsorát anélkül, hogy elhagyta volna az asztalt. Az ABA-terapeutája szerint a terápia végre úgy működik, ahogy kellene.
Őszinték voltunk magunkkal abban, hogy az autizmus nem egyszerűen tűnik el, és a csapat is őszinte volt velünk arról, mi reális. Egy évvel később a lányunk sokkal jobban kezeli a napi rutin változásait, a nyelve tovább gyarapszik, és elkezdett egy kis csoportos foglalkozásra járni Bologna közelében. Mintha nyugodtabb lenne a saját bőrében.
Minden gyermek más. Kérjen véleményt, hogy orvosi csapatunkkal átbeszélhesse gyermeke esetét.







