Klinikai eset 01

A betegség stabilizálódása és funkcionális javulás primer lateralis sclerosisban

férfi, 47 éves · Kazahsztán

Kis súlyzók és összehajtott törölköző a klinika ablaka melletti fapadon

Betegadatlap

Beteg
férfi, 47 éves
Ország
Kazahsztán
Diagnózis
primer lateralis sclerosis (PLS) – motoneuron-betegség, túlnyomórészt a felső motoneuron érintettségével
A betegség időtartama
progresszív lefolyás, növekvő mozgásdeficittel
Fő tünetek
kifejezett spasticus alsó végtagi paraparesis, felső végtagi gyengeség, izomsorvadás, dysarthria, jelentősen korlátozott járás
Korábbi kivizsgálás
Kazahsztán, Törökország, Németország
Alkalmazott kezelés
egyéni kombinált sejtes, immunszabályozó és neuroregeneratív protokoll
A kezelés utáni lefolyás
stabilizálódás, erő növekedése a végtagokban, a spasticitas csökkenése, a beszéd és az alvás javulása

Kórtörténet

A beteg a mozgatórendszer progresszív betegségével fordult hozzánk, amelyet a mozgászavarok fokozatos súlyosbodása kísért.

2024 elejére állapotát már jelentős neurológiai deficit jellemezte. Az orvosi dokumentáció tetraparesist, kifejezett pyramis-tüneteket és pseudobulbaris zavar jeleit írta le.

A beteg többször esett át kivizsgáláson, Kazahsztánban és külföldön egyaránt.

A diagnosztikus keresés különböző szakaszaiban több lehetséges kórkép is felmerült, köztük az örökletes spasticus paraplegia. A Kennedy-betegség kizárására genetikai vizsgálat történt.

Ezt követően a beteget Törökországban, majd egy németországi szakcentrumban vizsgálták tovább. Ismételt klinikai és elektrofiziológiai vizsgálat után primer lateralis sclerosis diagnózisát állították fel.

Mielőtt hozzánk fordult, a beteg tüneti gyógyszeres kezelést kapott, köztük motoneuron-betegségben és kifejezett spasticitasban alkalmazott készítményeket, valamint fizioterápiát. Ennek ellenére érdemi funkcionális javulás nem jelentkezett, és a mozgáskorlátozottság fennmaradt.

Vizsgálati eredmények

A neurológiai kép a központi mozgatópályák túlnyomó érintettségének felelt meg.

A vizsgálatkor észlelhető volt:

  • kifejezett spasticus alsó végtagi paraparesis
  • csökkent erő a felső végtagokban, főként a disztális szakaszokon
  • jelentősen fokozott, pyramis-típusú izomtónus
  • fokozott ínreflexek
  • kétoldali kóros pyramis-jelek
  • izomsorvadás
  • kifejezett járászavar
  • dysarthria

Az ingerléses elektroneuromyographia nem mutatott jelentős érintettséget a vizsgált perifériás mozgató- és érzőidegeken.

A tűelektromyographia sem igazolt kifejezett aktív denervációt, ami a klinikai képpel együtt a felső motoneuron túlnyomó érintettségét támasztotta alá.

A további célzott MR-vizsgálat kétoldali mikrostrukturális eltéréseket mutatott a corticospinalis pályákon, vagyis éppen azokon a pályákon, amelyek az akaratlagos mozgást biztosítják.

A konzultáció idején

A konzultáción a beteg fő panaszai a következők voltak:

  • mindkét alsó végtag kifejezett gyengesége
  • jelentős járási nehézség
  • a felső végtagok enyhe disztális gyengesége
  • kifejezett spasticitas
  • izomsorvadás
  • a beszéd minőségének és érthetőségének romlása
  • a mozgásképesség progresszív csökkenése

A betegség természetét figyelembe véve az egyik fő cél az volt, hogy az idegrendszer megmaradt funkcionális tartalékát a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük, az állapotot stabilizáljuk, és megkíséreljük a már károsodott funkciók javítását.

A program

A beteg számára kombinált regeneratív és immunszabályozó protokollt dolgoztunk ki, amelyet a klinikai kép, a pyramis-tünetek súlyossága és a központi mozgatópályák túlnyomó érintettsége határozott meg.

Az első lépésben perifériás vénás vérvétel történt a beteg saját regulatorikus T-limfocitáinak kinyerésére, majd ezek tenyésztésére és autológ sejtterápiaként való előkészítésére.

A program a következőket tartalmazta:

  • placentáris eredetű mesenchymalis stromasejtek
  • a beteg saját autológ regulatorikus T-sejtjei
  • sejtes technológiák kombinált alkalmazása
  • exoszóma-terápia
  • kiegészítő neurotróf támogatás
  • inhalációs terápiás kúra
  • neuroterápia

A több terápiás irány együttes alkalmazása lehetővé tette olyan komplex program kialakítását, amely egyszerre irányult az immunszabályozásra, a betegség neurogyulladásos komponensére, az idegszövet trofikus támogatására és a mozgatórendszer funkcionális aktivitásának megőrzésére.

A kezelés utáni lefolyás

A követés során a beteg érzékelhető pozitív változásról számolt be.

Az egyik legjelentősebb változás az volt, hogy a korábban megfigyelt folyamatos romlás a megfigyelési időszakban megszűnt progrediálni.

Ezzel egyidejűleg funkcionális javulásokat is észlelt:

  • nőtt az erő a végtagokban;
  • a spasticitas kevésbé kifejezetté vált;
  • a mozgások könnyebben mentek
  • javult a beszéd;
  • a dysarthria kevésbé lett kifejezett
  • normalizálódott az alvás;
  • az általános állapot stabilabbá vált

Különösen fontos eredmény volt két folyamat együttese: nemcsak a korábban progresszív állapot stabilizálódása, hanem a már károsodott mozgató- és beszédfunkciók pozitív irányú változása is.

Eredmény

Ez az eset megmutatja, mire képes a személyre szabott kombinált megközelítés összetett neurodegeneratív betegségekben.

A kezelés megkezdése előtt részletesen elemeztük nemcsak a diagnózis megfogalmazását, hanem a beteg neurológiai deficitjének konkrét szerkezetét, a mozgatórendszer érintettségének szintjét és a megmaradt funkcionális tartalékot.

Ennek alapján egyéni programot alakítottunk ki, amely egyesítette a sejtes technológiákat, az immunszabályozó irányt, az exoszóma-terápiát és a neurotróf támogatás módszereit.

Ennek eredményeként a program után a beteg stabilizálódásról, izomerő-növekedésről, a spasticitas csökkenéséről, a beszéd javulásáról és az alvás normalizálódásáról számolt be.

A központi mozgatópályák progresszív érintettségével élő beteg számára az ilyen változásnak nagy jelentősége van, mert éppen azokat a funkciókat érinti, amelyek elvesztése leginkább meghatározta önállóságát és mindennapi életminőségét.

Az esetet a beteg orvosi dokumentációja és a program utáni időszak megfigyelése alapján írtuk le. Személyes adatokat nem közlünk. A betegség lefolyása és a kezelésre adott válasz betegenként eltérő.

Így kezeljük: ALS →