Stabilizálódás és funkcionális javulás progresszív cerebellaris szindrómában

Kórtörténet

Az első tünetek megközelítőleg 2020-ban jelentkeztek. A beteg fokozott fáradékonyságot és az alsó végtagok gyengeségét kezdte észlelni, különösen fizikai terhelés után.

Csaknem ezzel egyidejűleg kezdett romlani az egyensúlya. A mozgáskorlátozottság fokozatosan olyan mértékben nőtt, hogy a beteg elvesztette a futás lehetőségét, később pedig kiegészítő támaszra szorult a járáshoz.

Az egyensúlyzavarhoz később szédülés, a járás progresszív bizonytalansága és dysarthria társult. Megjelentek továbbá vizelési zavarok, a hólyag teljes kiürítésének nehézségével.

A neurológiai vizsgálat a járás, a testtartási stabilitás és a koordinációs próbák végrehajtásának zavarát mutatta.

Az MR a kisagy és a híd atrófiás elváltozásait igazolta, köztük az agytörzsi struktúrák térfogatának csökkenését és a kisagyi kocsányok eltéréseit.

A klinikai képet lehetséges MSA-C-ként értékelték, bár a szakemberek megjegyezték, hogy a több éven át tartó, viszonylag lassú lefolyás nem teljesen jellemző a klasszikus multiszisztémás atrófiára.

A kezelés előtt

A jelentkezés idején a beteg fő problémái a következők voltak:

• közlekedés túlnyomórészt támasszal
• kifejezett egyensúlyzavar
• bizonytalanság és instabilitás járás közben
• szédülés
• az alsó végtagok gyengesége
• kifejezett koordinációs zavarok
• orthostaticus hypotoniás epizódok, elesésekkel
• dysarthria

A terápia fő célja egy progresszív betegség stabilizálása, a beteg önálló mozgásképességének megőrzése és azoknak a funkcióknak a lehető legnagyobb mértékű javítása volt, amelyek közvetlenül meghatározzák közlekedésének biztonságát és minőségét.

A program

A beteg számára személyre szabott autológ sejtes, immunszabályozó és neuroregeneratív programot alakítottunk ki.

Az előkészítő szakaszban perifériás vénás vér- és csontvelővétel történt a program saját sejtes komponenseinek későbbi előállításához és előkészítéséhez.

A további protokoll a következőket tartalmazta:

• autológ terápia mesenchymalis stromasejtekkel
• saját regulatorikus T-sejtjeinek alkalmazása
• szisztémás és idegrendszer-irányú sejtes komponensek
• neuroindukált mesenchymalis sejtek alkalmazása
• koncentrált exoszóma-terápia

A pontos dózisok, a beavatkozások sorrendje és a technológiai paraméterek az egyéni belső protokoll részét képezték.

A kezelés utáni lefolyás

A program után a beteg egyszerre több, legjelentősebb neurológiai zavara terén észlelt kedvező változást.

A betegség stabilizálódása

Az egyik fő eredmény a betegség korábbi klinikai progressziójának megállása volt.

A beteg többé nem észlelte azt a folyamatos romlást, amelyet a terápia előtt tapasztalt. A későbbi megfigyelési időszakban állapota lényegesen stabilabbá vált.

Koordináció és egyensúly

Kifejezett kedvező változás jelentkezett a cerebellaris funkciók terén.

A beteg a koordinációs zavarok csökkenését, a mozgáskontroll javulását és nagyobb stabilitást észlelt a közlekedés során.

A járás magabiztosabbá vált, mérséklődött a bizonytalanság és az instabilitás.

Szédülés

Jelentősen csökkent a szédülés is, amely a kezelés előtt az egyik állandó tényező volt, amely tovább rontotta az egyensúlyt és a biztonságos közlekedés képességét.

Orthostaticus hypotonia

Kedvező változást észleltünk a vegetatív funkció terén is.

Az orthostaticus hypotonia tüneteinek részleges kompenzációja következett be: a felállításkor jelentkező állapotromlási epizódok kevésbé lettek kifejezettek, és javult a vertikalizáció tűrése.

Beszéd

A dysarthria terén szintén enyhe kedvező változást észleltünk.

A beszéd valamivel tisztábbá és kontrolláltabbá vált, bár a változások ezen a területen kevésbé voltak kifejezettek, mint a koordináció és az egyensúly javulása.