Klinikai eset 15
Stabilizálódás és a funkcionális önállóság helyreállása parkinsonos szindrómában
férfi, 78 éves · Olaszország
Betegadatlap
- Beteg
- férfi, 78 éves
- Ország
- Olaszország
- Diagnózis
- parkinsonos szindróma poszturális instabilitással, valamint mozgásbeli, kognitív és kommunikációs zavarokkal
- Fő tünetek a kezelés előtt
- egyensúlyzavar, elesési epizódok, kiegészítő támasz szükségessége a járáshoz, merevség túlnyomórészt a jobb oldali végtagokban, csökkent fizikai állóképesség, az általános aktivitás csökkenése, a kognitív és kommunikációs aktivitás csökkenése
- Alkalmazott kezelés
- egyéni kombinált sejtes, immunszabályozó és neuroregeneratív program
- A kezelés utáni lefolyás
- stabilizálódás és a korábbi romlás megszűnése, az állóképesség növekedése, a járás fokozatos javulása egészen a bot elhagyásáig, a merevség csökkenése, a kognitív funkciók és a hozzátartozókkal való kommunikáció javulása
Kórtörténet
A jelentkezés idejére a parkinsonos szindróma már lényegesen befolyásolta a beteg mozgásbeli önállóságát és mindennapi tevékenységét.
Fokozatosan súlyosbodtak a járás egyensúlyi és stabilitási zavarai, időnként elesések fordultak elő. A biztonságosabb közlekedés érdekében a beteg botot kezdett használni.
Ezzel egyidejűleg nőtt a mozgások merevsége, túlnyomórészt a jobb oldali végtagokban. Csökkent a fizikai állóképesség: a beteg egyre kisebb távolságokat tudott megtenni és gyorsabban elfáradt a szokásos terhelés mellett.
A változások nem csupán a mozgásbeli szférát érintették. A hozzátartozók észrevették, hogy a beteg egyre kevésbé aktív a beszélgetésben, ritkábban kezdeményez önállóan párbeszédet, kevesebbet érintkezik a közeli hozzátartozókkal, és összességében kevésbé vonódik be a mindennapi életbe.
A kezelés előtt
A beteg fő problémái a következők voltak:
- egyensúlyzavar
- bizonytalanság járás közben
- elesési epizódok
- bot használatának szükségessége
- a mozgások merevsége, kifejezettebben jobb oldalon
- a fizikai állóképesség csökkenése
- az önálló mozgásaktivitás korlátozottsága
- az általános kezdeményezőkészség csökkenése
- a kognitív aktivitás romlása
- a hozzátartozókkal való kommunikáció és érintkezés csökkenése
A program fő céljai a következők voltak: egy progresszív állapot stabilizálása, az önálló mozgásképesség megőrzése és a beteg mozgásbeli, kognitív és szociális aktivitásának lehető legnagyobb mértékű javítása.
A program
A beteg számára személyre szabott kombinált sejtes, immunszabályozó és neuroregeneratív programot alakítottunk ki.
A program több, egymást kiegészítő irányt tartalmazott, amelyek az idegrendszer funkcionális tartalékának megőrzésére, a mozgásfunkciók támogatására és a beteg későbbi aktivizálására irányultak.
A pontos dózisok, a beavatkozások sorrendje és a technológiai paraméterek az egyéni belső protokoll részét képezték.
A későbbi gondozás fontos eleme volt a fizikai aktivitás fokozatos bővítése: a beteg ajánlásokat kapott rendszeres gyakorlatokra és önálló mozgásterhelésre, aktuális lehetőségeihez igazítva.
A kezelés utáni lefolyás
A program után a kedvező változás lépésről lépésre bontakozott ki, ahogy a beteg funkcionális lehetőségei bővültek.
A betegség stabilizálódása
Az egyik legfontosabb eredmény a korábbi klinikai romlás megszűnése volt.
A későbbi megfigyelési időszakban a beteg és hozzátartozói nem észlelték a mozgásbeli és a kognitív-kommunikációs funkciók további folyamatos csökkenését.
Fizikai állóképesség
Az egyik első észrevehető változás a fizikai állóképesség növekedése volt.
A beteg képessé vált az aktivitás hosszabb fenntartására, nagyobb távolságok megtételére és kevésbé fáradt el a mindennapi terhelés során.
Ez lehetővé tette az önálló fizikai aktivitás mennyiségének fokozatos növelését.
Járás
A járás kedvező változása szakaszosan bontakozott ki.
Kezdetben a beteg többet kezdett önállóan járni, a nagyobb stabilitás érdekében továbbra is használva a botot.
Ahogy nőtt az állóképessége és a mozgásokba vetett bizalma, rendszeresen elkezdte végezni az ajánlott gyakorlatokat.
Később a kiegészítő támasztól való függése annyira csökkent, hogy a beteg abbahagyta a bot állandó használatát, és elkezdett nélküle közlekedni.
A beteg és családja számára ez lett a kezelés egyik legszembetűnőbb funkcionális eredménye.
Merevség
Észleltük a mozgásbeli merevség mérséklődését is.
A mozgások szabadabbá váltak, csökkent a korlátozottság és a nehézség érzése a megszokott tevékenységek végzésekor.
Kognitív funkciók
A hozzátartozók kedvező változást észleltek a kognitív aktivitás terén.
A beteg jobban bevonódott a környezetében történtekbe, aktívabban reagált, jobban tartotta a figyelmét és több önálló kezdeményezést mutatott.
Kommunikáció és szociális aktivitás
A család számára az egyik legszembetűnőbb változás a kommunikáció javulása volt.
A kezelés előtt a beteg egyre zárkózottabbá vált és lényegesen kevesebbet beszélt a hozzátartozóival.
A program után közlékenyebb lett, gyakrabban kezdeményez önállóan beszélgetést, aktívabban tartja fenn a társalgást és többet érintkezik a közeli hozzátartozóival.
A család ezt a beteg korábbi szociális aktivitása jelentős részének visszatéréseként élte meg.
Eredmény
Az egyéni program után a legjelentősebb eredmények a következők voltak:
- stabilizálódás és a korábbi progresszió megszűnése;
- a fizikai állóképesség növekedése
- az önálló járás fokozatos bővülése
- az ajánlott fizikai gyakorlatok elvégzése
- a bottól való függés fokozatos csökkenése egészen a támasz nélküli járásig;
- a mozgásbeli merevség csökkenése
- a kognitív funkciók javulása
- az általános aktivitás növekedése
- a kommunikáció és a hozzátartozókkal való érintkezés kifejezett javulása.
Ebben az esetben különösen fontos éppen a funkcionális helyreállás sorrendje: a beteg először nagyobb terhelést kezdett elviselni és többet járni, majd aktívabban tudta végezni az ajánlott gyakorlatokat, ezt követően pedig jelentősen csökkentette a kiegészítő támasztól való függését a közlekedésben.
Ezzel egyidejűleg a kedvező változások elérték a kognitív-kommunikációs szférát is: a beteg aktívabbá, bevonódóbbá és közlékenyebbé vált, ami lényegesen kihatott mindennapi önállóságára és a családjával való kapcsolatára.
Az esetet a beteg orvosi dokumentációja és a program utáni időszak megfigyelése alapján írtuk le. Személyes adatokat nem közlünk. A betegség lefolyása és a kezelésre adott válasz betegenként eltérő.