Klinikai eset 15

Stabilizálódás és a funkcionális önállóság helyreállása parkinsonos szindrómában

férfi, 78 éves · Olaszország

Kapaszkodók és összehajtott törölköző a klinika világos fürdőszobájában

Betegadatlap

Beteg
férfi, 78 éves
Ország
Olaszország
Diagnózis
parkinsonos szindróma poszturális instabilitással, valamint mozgásbeli, kognitív és kommunikációs zavarokkal
Fő tünetek a kezelés előtt
egyensúlyzavar, elesési epizódok, kiegészítő támasz szükségessége a járáshoz, merevség túlnyomórészt a jobb oldali végtagokban, csökkent fizikai állóképesség, az általános aktivitás csökkenése, a kognitív és kommunikációs aktivitás csökkenése
Alkalmazott kezelés
egyéni kombinált sejtes, immunszabályozó és neuroregeneratív program
A kezelés utáni lefolyás
stabilizálódás és a korábbi romlás megszűnése, az állóképesség növekedése, a járás fokozatos javulása egészen a bot elhagyásáig, a merevség csökkenése, a kognitív funkciók és a hozzátartozókkal való kommunikáció javulása

Kórtörténet

A jelentkezés idejére a parkinsonos szindróma már lényegesen befolyásolta a beteg mozgásbeli önállóságát és mindennapi tevékenységét.

Fokozatosan súlyosbodtak a járás egyensúlyi és stabilitási zavarai, időnként elesések fordultak elő. A biztonságosabb közlekedés érdekében a beteg botot kezdett használni.

Ezzel egyidejűleg nőtt a mozgások merevsége, túlnyomórészt a jobb oldali végtagokban. Csökkent a fizikai állóképesség: a beteg egyre kisebb távolságokat tudott megtenni és gyorsabban elfáradt a szokásos terhelés mellett.

A változások nem csupán a mozgásbeli szférát érintették. A hozzátartozók észrevették, hogy a beteg egyre kevésbé aktív a beszélgetésben, ritkábban kezdeményez önállóan párbeszédet, kevesebbet érintkezik a közeli hozzátartozókkal, és összességében kevésbé vonódik be a mindennapi életbe.

A kezelés előtt

A beteg fő problémái a következők voltak:

  • egyensúlyzavar
  • bizonytalanság járás közben
  • elesési epizódok
  • bot használatának szükségessége
  • a mozgások merevsége, kifejezettebben jobb oldalon
  • a fizikai állóképesség csökkenése
  • az önálló mozgásaktivitás korlátozottsága
  • az általános kezdeményezőkészség csökkenése
  • a kognitív aktivitás romlása
  • a hozzátartozókkal való kommunikáció és érintkezés csökkenése

A program fő céljai a következők voltak: egy progresszív állapot stabilizálása, az önálló mozgásképesség megőrzése és a beteg mozgásbeli, kognitív és szociális aktivitásának lehető legnagyobb mértékű javítása.

A program

A beteg számára személyre szabott kombinált sejtes, immunszabályozó és neuroregeneratív programot alakítottunk ki.

A program több, egymást kiegészítő irányt tartalmazott, amelyek az idegrendszer funkcionális tartalékának megőrzésére, a mozgásfunkciók támogatására és a beteg későbbi aktivizálására irányultak.

A pontos dózisok, a beavatkozások sorrendje és a technológiai paraméterek az egyéni belső protokoll részét képezték.

A későbbi gondozás fontos eleme volt a fizikai aktivitás fokozatos bővítése: a beteg ajánlásokat kapott rendszeres gyakorlatokra és önálló mozgásterhelésre, aktuális lehetőségeihez igazítva.

A kezelés utáni lefolyás

A program után a kedvező változás lépésről lépésre bontakozott ki, ahogy a beteg funkcionális lehetőségei bővültek.

A betegség stabilizálódása

Az egyik legfontosabb eredmény a korábbi klinikai romlás megszűnése volt.

A későbbi megfigyelési időszakban a beteg és hozzátartozói nem észlelték a mozgásbeli és a kognitív-kommunikációs funkciók további folyamatos csökkenését.

Fizikai állóképesség

Az egyik első észrevehető változás a fizikai állóképesség növekedése volt.

A beteg képessé vált az aktivitás hosszabb fenntartására, nagyobb távolságok megtételére és kevésbé fáradt el a mindennapi terhelés során.

Ez lehetővé tette az önálló fizikai aktivitás mennyiségének fokozatos növelését.

Járás

A járás kedvező változása szakaszosan bontakozott ki.

Kezdetben a beteg többet kezdett önállóan járni, a nagyobb stabilitás érdekében továbbra is használva a botot.

Ahogy nőtt az állóképessége és a mozgásokba vetett bizalma, rendszeresen elkezdte végezni az ajánlott gyakorlatokat.

Később a kiegészítő támasztól való függése annyira csökkent, hogy a beteg abbahagyta a bot állandó használatát, és elkezdett nélküle közlekedni.

A beteg és családja számára ez lett a kezelés egyik legszembetűnőbb funkcionális eredménye.

Merevség

Észleltük a mozgásbeli merevség mérséklődését is.

A mozgások szabadabbá váltak, csökkent a korlátozottság és a nehézség érzése a megszokott tevékenységek végzésekor.

Kognitív funkciók

A hozzátartozók kedvező változást észleltek a kognitív aktivitás terén.

A beteg jobban bevonódott a környezetében történtekbe, aktívabban reagált, jobban tartotta a figyelmét és több önálló kezdeményezést mutatott.

Kommunikáció és szociális aktivitás

A család számára az egyik legszembetűnőbb változás a kommunikáció javulása volt.

A kezelés előtt a beteg egyre zárkózottabbá vált és lényegesen kevesebbet beszélt a hozzátartozóival.

A program után közlékenyebb lett, gyakrabban kezdeményez önállóan beszélgetést, aktívabban tartja fenn a társalgást és többet érintkezik a közeli hozzátartozóival.

A család ezt a beteg korábbi szociális aktivitása jelentős részének visszatéréseként élte meg.

Eredmény

Az egyéni program után a legjelentősebb eredmények a következők voltak:

  • stabilizálódás és a korábbi progresszió megszűnése;
  • a fizikai állóképesség növekedése
  • az önálló járás fokozatos bővülése
  • az ajánlott fizikai gyakorlatok elvégzése
  • a bottól való függés fokozatos csökkenése egészen a támasz nélküli járásig;
  • a mozgásbeli merevség csökkenése
  • a kognitív funkciók javulása
  • az általános aktivitás növekedése
  • a kommunikáció és a hozzátartozókkal való érintkezés kifejezett javulása.

Ebben az esetben különösen fontos éppen a funkcionális helyreállás sorrendje: a beteg először nagyobb terhelést kezdett elviselni és többet járni, majd aktívabban tudta végezni az ajánlott gyakorlatokat, ezt követően pedig jelentősen csökkentette a kiegészítő támasztól való függését a közlekedésben.

Ezzel egyidejűleg a kedvező változások elérték a kognitív-kommunikációs szférát is: a beteg aktívabbá, bevonódóbbá és közlékenyebbé vált, ami lényegesen kihatott mindennapi önállóságára és a családjával való kapcsolatára.

Az esetet a beteg orvosi dokumentációja és a program utáni időszak megfigyelése alapján írtuk le. Személyes adatokat nem közlünk. A betegség lefolyása és a kezelésre adott válasz betegenként eltérő.

Így kezeljük: Parkinson-kór →