Klinikai eset 16
A szekunder progresszív szklerózis multiplex stabilizálódása és a mozgásfunkciók javulása
nő · Olaszország
Betegadatlap
- Beteg
- nő
- Ország
- Olaszország
- Diagnózis
- szklerózis multiplex, szekunder progresszív lefolyás, kifejezett hypostheniás-ataxiás paraparesissel és a kismedencei funkciók zavarával
- Fő tünetek a kezelés előtt
- az alsó végtagok kifejezett gyengesége, a járás jelentős korlátozottsága kétoldali támasz szükségességével, csökkent érzés, merevség a végtagokban, hólyagfunkció-zavar, csökkent fizikai állóképesség
- Funkcionális állapot
- az önálló járás néhány méterre korlátozódik kétoldali támasszal; EDSS 6,5–7,0
- Alkalmazott kezelés
- egyéni donoros sejtes és neuroregeneratív program
- A kezelés utáni lefolyás
- a betegség korábbi progressziójának megállása, az erő növekedése a végtagokban, a merevség és a kóros tónus csökkenése túlnyomórészt bal oldalon, a fizikai állóképesség növekedése
Kórtörténet
A demyelinisatiós betegség első tünetei már 1977-ben jelentkeztek. Különböző időszakokban diplopiás epizódok, látászavarok és bal oldali hemiparesis fordult elő. Később szklerózis multiplex diagnózisát állították fel.
Idővel a betegség szekunder progresszív fázisba lépett. Már 2012–2013-ra kialakult az alsó végtagok kifejezett paraparesise az önálló járás korlátozottságával és a kismedencei funkciók érintettségével.
A rehabilitáció ellenére a mozgásképesség fokozatosan csökkent. A beteg csak kétoldali támasszal tudott közlekedni, és a járástávolság idővel néhány méterre rövidült.
2023-ra járókeretet használt, és önállóan körülbelül 5–10 métert tudott megtenni. Az objektív értékelésnél az alsó végtagok kifejezett gyengesége mutatkozott, különösen a csípőhajlításnál, kétoldali mélyérzés-csökkenés és a hólyagfunkció jelentős zavara.
A kezelés előtt
A jelentkezés idején a fő funkcionális problémák a következők voltak:
- az alsó végtagok kifejezett gyengesége
- kétoldali paraparesis
- az önálló járás lényeges korlátozottsága
- járókeret vagy kétoldali támasz szükségessége
- az alsó végtagok érzéscsökkenése
- merevségérzés és a mozgáskontroll zavara
- a hólyagfunkció zavarai
- a fizikai állóképesség kifejezett csökkenése
A mozgásdeficit mértéke megközelítőleg EDSS 6,5–7,0 értéknek felelt meg, a támasz nélküli önálló közlekedés pedig jelentősen korlátozott volt.
A program fő céljai a következők voltak: egy szekunder progresszív betegség stabilizálása, a megmaradt mozgástartalék megőrzése, valamint az erő, a tónus és a fizikai terhelés tűrésének javítása.
A program
A beteg számára személyre szabott donoros sejtes és neuroregeneratív programot alakítottunk ki.
A protokoll a következőket tartalmazta:
- terápia donor eredetű mesenchymalis stromasejtekkel
- szisztémás sejtes komponens
- koncentrált exoszóma-készítmény alkalmazása
- neuroterápiás kúra
A pontos dózisok, a beavatkozások sorrendje és a technológiai paraméterek az egyéni belső protokoll részét képezték.
A kezelés utáni lefolyás
A program után a beteg egyszerre több legjelentősebb mozgásfunkció terén észlelt kedvező változást.
A betegség stabilizálódása
A legfontosabb eredmény a korábbi klinikai progresszió megállása volt.
A későbbi megfigyelési időszakban a beteg nem észlelte a mozgásképesség további folyamatos romlását, amely korábban a betegség szekunder progresszív lefolyását kísérte.
Izomerő
Az erő növekedését észleltük a végtagokban, elsősorban az alsó végtagok funkcionálisan leginkább korlátozott izomcsoportjaiban.
A mozgások könnyebben mentek, javult a megmaradt mozgáspotenciál aktív kihasználásának képessége.
Merevség és izomtónus
Mérséklődött az izommerevség is.
A beteg a kórosan fokozott tónus csökkenését észlelte, különösen a bal oldali végtagokban. A mozgások szabadabbá és jobban kontrollálhatóvá váltak.
Fizikai állóképesség
Észrevehetően nőtt a fizikai állóképesség.
A beteg képessé vált a mozgásaktivitás hosszabb fenntartására és nagyobb terhelés elviselésére a korábbi gyors kimerülés nélkül.
Egy hosszú ideje fennálló kifejezett paraparesissel élő beteg számára ennek lényeges jelentősége volt, mert lehetővé tette a megmaradt mozgásképességek teljesebb kihasználását.
Eredmény
Az egyéni donoros program után a legjelentősebb eredmények a következők voltak:
- a betegség korábbi klinikai progressziójának megállása;
- a mozgásfunkciók további folyamatos romlásának hiánya
- az erő növekedése a végtagokban;
- a merevség csökkenése
- a kórosan fokozott izomtónus csökkenése, túlnyomórészt bal oldalon
- a mozgáskontroll javulása
- a fizikai állóképesség és a terheléstűrés növekedése.
Egy hosszú ideje szekunder progresszív szklerózis multiplexszel élő beteg számára különösen fontos volt a betegség stabilizálódásának és a mozgáspotenciál valódi javulásának együttese.
A mobilitás sok éven át tartó fokozatos szűkülése után a beteg nem észlelt további funkcióvesztést, és egyidejűleg kedvező változást ért el éppen a számára legjelentősebb területeken: az izomerőben, a mozgás szabadságában és a fizikai állóképességben.
Az esetet a beteg orvosi dokumentációja és a program utáni időszak megfigyelése alapján írtuk le. Személyes adatokat nem közlünk. A betegség lefolyása és a kezelésre adott válasz betegenként eltérő.