Stabilizálódás és funkcionális javulás progresszív cerebellaris szindrómában

Kórtörténet

Mintegy két év alatt a beteg cerebellaris diszfunkciójának tünetei fokozatosan súlyosbodtak.

Elsőként az egyensúly és a járás stabilitása romlott. Idővel elesések kezdtek jelentkezni, csökkent a járástávolság, és kifejezett fáradékonyság alakult ki. Dysarthria és mozgáskoordinációs zavarok is jelentkeztek. Az egyik neurológiai leletben a memória romlására vonatkozó panaszokat írtak le.

A klinikai vizsgálat kifejezett cerebellaris szindrómát igazolt:

• ataxiás járás
• kifejezett egyensúlyi bizonytalanság
• dysmetria
• dysarthria
• a koordinációs próbák zavara

Objektív paresist vagy kifejezett érzészavart a végtagokban ugyanakkor nem lehetett kimutatni.

A későbbi MR-vizsgálat a híd és mindkét kisagyi félteke atrófiáját mutatta, gócos progresszív agyi elváltozás nélkül.

A spinocerebellaris ataxiák elterjedt genetikai változatait – SCA1, SCA2, SCA3, SCA6 és SCA7 – kizártuk, ezért az örökletes ok keresése folytatódott.

A kezelés előtt

A jelentkezés idején a legjelentősebb problémák a következők voltak:

• progresszív egyensúlyzavar
• ataxiás járás
• a mozgáskoordináció romlása
• elesési epizódok
• dysarthria
• a fizikai állóképesség csökkenése
• gyors fáradékonyság
• a kognitív funkciókkal kapcsolatos panaszok

A betegség fokozatosan progrediáló jellegű volt, ezért az egyik kulcsfontosságú feladat az volt, hogy elérjük az állapot stabilizálódását és megőrizzük a beteg funkcionális önállóságát.

A program

A beteg számára személyre szabott autológ sejtes és neuroregeneratív programot dolgoztunk ki.

Az előkészítő szakaszban a következők történtek:

• csontvelő-punkció
• perifériás vérvétel saját sejtanyagának kinyerésére

A program a következőket tartalmazta:

• autológ sejtterápia
• saját regulatorikus T-sejtjeinek alkalmazása
• szisztémás sejtes komponens
• neuroindukált mesenchymalis sejtek
• exoszóma-terápia
• két neuroterápiás kezelés

A pontos dózisok és a technológiai paraméterek az egyéni belső protokoll részét képezték.

Ennek az esetnek fontos sajátossága volt a szoros együttműködés a beteg belgiumi kezelőorvosával. A követés során hármas konzultációra került sor a beteg, kezelőorvosa és orvosi csapatunk részvételével, ami lehetővé tette a klinikai lefolyás közös értékelését.

A kezelés utáni lefolyás

A program után az állapot klinikai stabilizálódását észleltük: a neurológiai tünetek korábban megfigyelt folyamatos súlyosbodása a követési időszakban megszűnt.

Ezzel egyidejűleg funkcionális javulás jelentkezett.

Koordináció

A beteg a mozgáskontroll és a mozgáspontosság javulását észlelte.

A koordinációs zavarok kevésbé lettek kifejezettek, a mozdulatok magabiztosabbá váltak, és javult a stabilitás a mindennapi tevékenységek során.

Kognitív funkciók

Kedvező változást észleltünk a kognitív funkciók terén is: saját megítélése szerint javult a gondolkodás tisztasága, a koncentráció és az információ megtartásának képessége.

Általános állapot

A neurológiai kép stabilizálódásával a beteg funkcionálisan magabiztosabbnak kezdte érezni magát, aminek különös jelentősége van a betegség program előtti progresszív jellegét figyelembe véve.